2014. október 5., vasárnap

Egy magyar ember egy napja

Taiki mesterem sorait osztom most meg veletek. Zseniális. Milyen érdekes, hogy mi mindenről lehet értesüléseket szerezni könnyedén, de a legtöbb megosztott gondolat olyan üres, értéktelen, felszínes, kérész életű, pár másodperces hírnév hajhászás. Ez kicsit másról szól!



Egy magyar ember egy napja


A magyar ember látott egy reklám filmet a hazájáról, és ezért
elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe,
amit mag...yar feltalálóknak köszönhet az emberiség.


Kezdetnek fogott egy golyós tollat (Bíró László, 1931),
felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a
hűtő gépre (Szilárd Leó 1929), utána öngyújtóval (Irinyi
János 1836) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott,
nézegette a hologramos matricát a borítón (Gábor Dénes, 1947),
majd bevett egy C-vitamint (Szentgyörgyi 1931). Eszébe
jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról
(Puskás Tivadar 1878). Még volt egy kis ideje, ezért játszott
egy kicsit a komputerén (Neumann János 1944), elmélázott, hogy
mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött
(Kemény János 1964), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit
(Simonyi Károly 1974). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de
ezt még egy 3D-s szemüveggel (Rátai Dániel 2010) sem tudta
megoldani. A kudarc után feltett egy bakelit lemezt a
hagyományos lemezjátszójára (Goldmark Károly 1948), és
bekapcsolta a tv-t is (Mihály Dénes, 1919). Látva, hogy éppen
New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van
(Goldmark Károly, 1948). Nagyon tetszett neki a város,
elsősorban a Centrál Park (Asbóth Sándor, ő készítette a
város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos filmet
az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a hold autón (Pávlics
Ferenc kb. 1960), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a
Rubik kockát (Rubik Ernő 1976).

Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a
közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért
magához vette automata fényképező gépét (Mihályi József 1938),
dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét
(Dallos József 1928) vagy lágy anyagú kontaktlencséjét
(Gyorffy István 1959). használja-e? Az első kocsi, ami
megtetszett, egy Ford T-modell volt (Galamb József 1908).
Aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (Ansits Ferenc 1983), és
megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebesség
váltója volt (Bíró László 1932). Még felmerült egy VW bogár is
a speciális dizájnja miatt (Barényi Béla, 1925). Ez annyira
tetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta
(Csonka János 1893). De hamar rájött, hogy marad neki a
bicikli, hazamenve meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e,
főleg a dinamója (Jedlik Ányos 1861), majd ámultan nézte a
szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (Asbóth Oszkár
1928). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer díjas
(Pulitzer József 1917) újságíró barátjának, akivel egy
múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fény áteresztő
üveg beton feltalálásnak fázisait (Losonczi Áron, 2001) - magát
a betont nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13
év alatt nem sikerült befejezni.

Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi
lévén, még kripton töltésű lámpáját (Bródy Imre 1930), megivott
egy pohár szódát (Jedlik Ányos 1940), és mivel megfájdult a
feje, keresett egy gyógyszert is, meg is találta a legutóbb
Bécsben vásárolt Kalmopyrint (Richter Gedeon 1912). Az egész
nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és
feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő
(Kodály Zoltán 1929) Psalmus Hungaricust.

( És nem gondolt Teller Edére .)

Jó szórakozást kívánok.
Üdvözlettel: Scyta Papp Miklós