MEGHŰLÉS VAGY INFLUENZA, VÍRUS VAGY BAKTÉRIUM
Megfáztam úgy 2 héttel ezelőtt. Jó idő volt, annak tűnt. Már nagyon vártam a tavaszt így kerékpárra pattantam és hihetetlen élvezettel tapostam a pedálokat. Hibáztam, mert megfeledkeztem a védekezésről, így a (még túl) hideg levegő, szűrés nélkül áramlott le a légcsövemen. Hiányzott a maszk vagy a sál a szám és orrom elől. Következmény a levert lázas állapot lett, több napos szigorú ágynyugalom. Kivontam magam a forgalomból. Köztudottan kerülöm a gyógyszerek szedését, de kivételt tettem. A felépülésem érdekében és, hogy elkerüljek esetleges szövődményeket, a régi, jól bevált Kalmopyrinre esett a választásom.
Az eredmény nem is maradt el, a hétvégén már vidáman túráztam és kertészkedtem.
Ismét a saját történetem adta az alapot, hogy "népszerűsítsem" a hasznos tudnivalókat a fűzfa népi gyógyászatban való alkalmazásától kezdve és eljutva a kalmopyrinig.
Latin neve: Salix alba A drog latin neve: Salicis cortex Német neve: Silber weide Angol neve: White Willow
Felhasználható részei:
A drogot a fiatal ágak tavasszal gyűjtött kérge, illetve levelei (Salicis folium) szolgáltatják.
A növény hatóanyagai:
Szalicilsav és szalicilalkohol származékait, egyéb glikozidokat, katekin-csersavat, oxalátokat, gyantát, enzimeket stb. tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása:
Főzetét reuma, ízületi bántalmak, gyomor és bélhurut, hólyaggyulladás és belső vérzések esetén valamint láz csillapítására isszák, külsőleg fagyott testrészekre borogatóként alkalmazzák.
Fogyasztási javallat:
Főzetét 1 evőkanál drogot 1/4 liter vízhez 20 percig főzve készítik.
Figyelmeztetés:
Különösebb veszélyforrása a növénynek és az abból készült teának nincsen.
Előfordulási helyek: Folyóvizek, árkok partján, nedves helyeken terem. Száradási arány: 2-4 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru. Virágzása: Áprilisban Népies nevei: Ezüstlevelű fűz, fehérfűz, pimpófa.
A fehér fűz (Salix alba) a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó fűzfa nemzetség legismertebb képviselője. Vesszői egészen a földig lehajolnak. Kora tavasszal megjelennek rajta a barkák, és csak azután a keskeny, világosbarna levelek. Lombhullató.
Előfordulása: Közép- és Dél-Európában honos, de Észak-Amerikában is meghonosították. Felhasználása: A fűzfa kérgét láz és influenza esetén ajánlják elsősorban. Fejfájásra, fájdalomra és reumára mint fájdalomcsillapító szert használják. A virágzat jótékony hatású a méhösszehúzódásokra és az álmatlanságra. Külsőleg fagyott testrészek, sebek, fekélyek kezelésére alkalmazzák.
Gyógyhatása: Szalikozidtartalmának köszönhetően a fűzfa kérge gyulladásgátló, reuma esetén fájdalom- és lázcsillapító hatású. Ugyanezen összetevő a felelős az enyhe fertőtlenítő és vérrögképződést gátló hatásáért is.
Amikor még nem volt Aszpirin, a fűzfakéreg hatóanyagát lázcsillapításra, fejfájás és reumatikus fájdalmak kezelésére használták. Ezenkívül fontos alkotórésze volt különböző teakeverékeknek. Azután, amikor a fűzfa-szalicinre és a szalicilglukozidra már nem volt szükség, mert az acetilszalicilsav olcsón és egyszerűen előállítható volt, a fűzfakéreg mint láz- és fájdalomcsillapító feledésbe merült. Ma, amikor a természetes gyógyszerek újból tért hódítanak, a fűzfakérget is egyre többször használják láz- és fájdalomcsillapításra.
A fűzfakéreg hatóanyaga azonban a gyomornyálkahártyát ingerelheti, ezért azok, akiknek érzékeny a gyomruk, mondjanak inkább le a fűzfakéregtea használatáról.
Az orvostudomány is elismeri a fűzfakéreg hatását lázas megbetegedésekben, fejfájás és reumás panaszok esetén. A teadrog (Salicis cortex, Cortex salicis) tavasszal a középnagy ágakról lefejtett és megszárított különböző fűzfafajták, mint a fehérfűz (Salix alba L.), csigolyafűz (Salix purpurea L.), kosárkötőfűz (Salix daphnodes Vill.), kecskefűz (Salix caprea L.), csörögefűz (Salix fragilis L.) kérgéből származik. Vigyázzunk ennek gyűjtésével hiszen manapság a levegő por és egyéb vegyi anyag, mérgező anyag tartalma miatt ezek megléte befolyásolhatják a jótékony hatásokat, sőt akár káros hatásokkal is lehet.
A régebbi időkben a fűzfakéregtea az ízületi gyulladásban szenvedők kedvelt itala volt, de szívesen fogyasztották a borok és sörök élvezetében tobzódók is. A régiek nem tudhatták, hogy tea formájában szalicilsavat vettek magukhoz, minden bizonnyal ez az összetevő állt a fűzfakéregtea korai népszerűségének hátterében. Ma úgy tekinthetünk rá, mint az aszpirin (más néven űceífí-szalicilsav) előfutárára. A fűzfakérget már az ókori Egyiptom óta gyulladáscsökkentőként használták. Mind az Európában őshonos – de már az északamerikai földrészen is termő – fehér fűzfa (Salix alba), mind az Észak-Amerikából származó fekete fűzfa (Salix nigra) kérgét használták porított alakban vagy alkoholos kivonat, tinktúra formájában.
A fűzfakéreg kis koncentrációban (1-2%) egy „szalicin” nevű összetevőt tartalmaz, mely a májban és a bélcsatornában szalicilsavvá alakul. A szalicin, a szalicilsav és az aszpirin a szalicilátok vegyületcsoportjához tartoznak. A XIX. század elején a szalicilátokat a fűzfakéregből különítették el. 1852-ben a szalicilsavat már kémiai úton állították elő más, könnyebben hozzáférhető vegyületekből, így a növényi forrásra nem volt többé szükség. 1899-ben a Bayer német vállalat kémiailag módosította a szalicilsavat, így jutott a gyomrot kevésbé irritáló anyaghoz, az aszpirinhoz. Ez jelentette a farmakognózia, vagyis az azonosított növényi anyagok kémiai átalakításával előállított, a szervezet által jobban fogadott vagy könnyebben hozzáférhető gyógyszerhatóanyagok tudományának egyik első sikerét. Az aszpirint klinikai vizsgálatokban mélyrehatóan tanulmányozták, s az eredmények alátámasztották a fűzfakéreg néhány hagyományos használatát.
Állítások: A fűzfakérget a világ számos kultúrájában fájdalomcsillapítóként, lázcsökkentő és emésztésjavító hatása miatt gyógyszerként használták. Az amerikai őslakos indián törzsek a XVII. században fájdalmak és láz ellen több fűzfafajt is használtak, vagyis valószínűleg már az európai telepesek megjelenése előtt ismerték a növény e gyógyhatásait.
A fűzfakéreg a fehér telepesek körében is népszerű orvosság volt Amerikában, a gyulladások és láz csökkentésére, valamint a köszvénytől az ételmérgezésig a legkülönfélébb betegségek gyógyítására alkalmazták. Esetenként a fűzfalevelekkel is gyógyítottak, például bélgörcs és más panaszok esetében. A fűzfakéregből készített kenőcs helyileg, vágott vagy égett sebek kezelésére használatos.
A fűzfakéreg újabb keletű használati módjai a mai napig a növény aszpirinhoz hasonló hatásain alapulnak, bár a gyógyszernél enyhébb és lassúbb hatásúnak tekintik. Fájdalomcsillapítóként a fűzfakéregről úgy tartják, enyhíti az izomfájdalmakat, a lelki feszültséget, a fejfájásokat és az ízületi gyulladást. Minthogy a vizsgálatok azt mutatták, hogy az aszpirin a koffeinnel vagy az efedrinnel egymásra hatva termogén (kalóriaégető, így a testhőmérsékletet emelő) vegyület, bizonyos fogyasztókészítményekhez fűzfakérget is hozzáadnak. A fűzfakéregről azt tartják, hogy hasznos a bursitis (nyáktömlőgyulladás), a reuma, az idegfájdalmak és sok más szövetgyulladással járó betegség megelőzésében vagy kezelésében.
Vizsgálati eredmények: A fűzfakéreg heveny fájdalmakat csillapító hatásával kapcsolatban két tanulmányt végeztek. Az egyikben a résztvevők között véletlenszerűen jelölték ki, hogy ki kap 120 vagy 240 mg szalicint, illetve placebót. A fűzfakérget szedőknél jelentősebben csökkentek a fájdalmak, mint a placebocsoportban részt vevőknél. Egy személynél (X x) súlyos allergiás reakciók léptek fel a fűzfakéreg már kisebb adagjára is. Egy másik vizsgálatban szintén randomizált módon jelölték ki a heveny hátfájástól szenvedő betegek között, ki kapjon fűzfakéreg-kivo-natot vagy egy hagyományos COX-2 gátló gyulladáscsökkentő gyógyszert. Négy hét után a fájdalomcsökkentés nem különbözött a két csoport között, és mellékhatások sem léptek fel.
Két irányított tanulmány a fűzfakéregkivonat arthrosis elleni hatását is vizsgálta. Az egyikben 240 mg szalicint tartalmazó kivonatot vagy placebót adtak a betegeknek. Két hét után a fűzfakéreg kivonatot szedő betegek fájdalma számottevően csökkent a placebocsoporthoz képest, bár a csökkentés csak 14 százalékos volt. Az ízületek fizikai működésében vagy merevségében nem találtak különbséget. Mindazonáltal egy, az arthrosis kezelésére irányuló 2004. évi vizsgálat azt találta, hogy a fűzfakéreg-kivonat (240 mg szalicinnak megfelelő adagban) a fájdalom csökkentésében nem volt hatásosabb a placebónál, a harmadik, hagyományos fájdalomcsillapítót (diclofenac) szedő csoportban viszont a fájdalom jelentős csökkenését észlelték. Egy másik vizsgálat rheumatoid arthritisben szenvedő betegek között nem mutatott ki különbséget a fájdalomcsillapításban a fűzfakéreg és a pla-cebo hatása között.
Óvatosságra intő adatok: Minden szalicilátnak lehet néhány mellékhatása, és gyógyszerkölcsönhatások is felléphetnek – s ez a fűzfakéregtermékekre is vonatkozik. Mutatkozhat gyomorirritá-ció, valamint a szalicilát-toxicitásnak nevezett hatás (jellemezői: émelygés, hányás, hasmenés, szédülés és letargia). Néhány ember túlérzékeny a szalicilátokra, és a kórtörténetében allergiás vagy asztmás előzményekkel rendelkező betegek inkább kerüljék a fűzfakéregtermékeket! A klinikai vizsgálatokban a résztvevők 1-3 százalékánál léptek fel allergiás reakciók.
Fűzfakérget nem szabad bizonyos vírusos betegségek, például bárányhimlő vagy influenza miatt lázas gyermekeknek adni, mert ilyenkor nagy a Reye-szindróma kockázata. Bár a Reye-szindróma és fűzfakéreg közötti kapcsolat korántsem olyan egyértelmű, mint az aszpirin esetében, ez vélhetőleg főként csak annak tudható be, hogy ezt a területet kevésbé kutatták. A fűzfakérget a várandós nők és a gyomor-vékonybél fekélyes betegek is kerüljék, csakúgy, mint a szoptató anyák, mivel a szalicilátok átmehetnek az anyatejbe, az anyatejen nevelt gyermekek esetében e vegyületeknél mellékhatásokat említenek. A mellékhatások ritkák, de köztük émelygést, hasmenést és emésztőrendszeri panaszokat is feljegyeztek. A kiterjedt hosszú távú használat miatt gyomorfekély alakulhat ki.
Az aszpirin lassítja a vér alvadását, gátolja a vérrögképződést, emiatt ajánlják szívinfarktus és szélütés fokozott kockázatának kitett betegek számára. Mindazonáltal, ha valaki már antikoaguláns gyógyszeres kezelésben részesül, megnövelheti a vérzések kockázatát, ha emellett fűzfakéregtermékeket is fogyaszt.
Javaslat: Míg a modern kutatás alátámasztotta a fűzfakéreg hagyományos használatait, ez nem jelenti azt, hogy aszpirin helyett jobb a fűzfakéreg. A fűzfakéreg – mint minden más gyógynövény és növényi készítmény -aktív hatóanyag tartalma változó, attól függően, mikor és hogyan takarították be, tárolták és dolgozták fel a növényt. Mivel az aszpirin széles körben elérhető, olcsó és szabványosított gyógyszer, ha hosszabb ideig szükség van szedésére, mindig ezt kell választani a fűzfakéreg helyett. Eseti alkalmazásokban, fejfájás vagy egyéb fájdalmak csillapítására a fűzfakéreg hatásosnak és biztonságosnak tűnik.
Adagolás: Általában napi 60-120-mg szalicint ajánlanak. A maximális – és egyben valószínűleg leghatásosabb – napi adag 240 mg. Az,hogy az egyes emberek szervezete hogyan fogadja a szalicilátokat, változó.
Kiegészítő kezelésként:
Fájdalomcsillapításra,felnőtteknél
Fejfájás csillapítására,felnőtteknél
Hátfájás csillapítására,felnőtteknél
Lázcsillapításra, felnőtteknél
Arthrosis kezelésére
A rheumatoid arthritis kezelésére,enyhítésére
Súlyos mellékhatások kockázata: 17 éves kor alatti gyermekek esetében
Forrás:drflora.hu
2015.03.23. Győr, Csilla
