Összegyűjtöttem pár leírást erről a mitológiai madárról. Ténykedésem apropója a találkozás a "mesteremmel", aki szóba hozta nekem a témát. Jó tanítványként azonnal kiszíneztem "rajzfüzetemben" az üresen hagyott képet. Tovább adom nektek és kedvetek szerint ti is rajzoljátok meg és színezzétek ki a saját madaratokat.
Az írásokban jelen lévő "idegen" szavak magyarázatát lásd a lap alján! Csilla
------------------------------------------------------------------
Ahogy a nyugodt szárnycsapásaival a levegőt szeli, már magában fenséges látvány időtlen idők óta. Igen, a levegő szárnyas ura a legtöbb nép mitológiájában. Van ahol az emberiség jótevője – India, Irán, ahol jelentős szerepet játszik egyes legendákban -, s van ahol félelmetes ellenség – a buddhista mitológiában egy démon; az indonéz mitológiában emberevő szörnyeteg; a hindu regékben az élet madara, a tudás hordozója, de egyszerre teremtő és pusztító is.
Az írásokban jelen lévő "idegen" szavak magyarázatát lásd a lap alján! Csilla
------------------------------------------------------------------
Ahogy a nyugodt szárnycsapásaival a levegőt szeli, már magában fenséges látvány időtlen idők óta. Igen, a levegő szárnyas ura a legtöbb nép mitológiájában. Van ahol az emberiség jótevője – India, Irán, ahol jelentős szerepet játszik egyes legendákban -, s van ahol félelmetes ellenség – a buddhista mitológiában egy démon; az indonéz mitológiában emberevő szörnyeteg; a hindu regékben az élet madara, a tudás hordozója, de egyszerre teremtő és pusztító is.
A Garuda madár hatalmas ellensége a
nágáknak és a kígyóknak. Még a sárkányok is félnek tőle. A keleti
sárkányra például képes úgy ráijeszteni, hogy az feljöjjön a tó
mélyéről, és esőt hozzon.
Az egyik fontos történet, a szóma
elrablásáról szól – az indek és az irániak mitológiájában – melyben
jelentős szerepet játszik e madár, a ’’Szent Madár”, a ’’Tollasok
Királya’’.
Származása
India a csodás madarak őshazája,
a hatalmas természet hit, a mitikus történetek és csodák jutnak róla
eszünkbe. Ez az ország az egyik legidősebb civilizációk közé tartozik,
így igazán meglepő, hogy a Garudáról szóló tudósítások e civilizációknál
is ősibb múltba tekintenek vissza. Igen, sokan azt hiszik, hogy a
Garuda Indiából származik – ám ez tévedés. Bizony még régebbről maradtak
fent legendák, az indek jóvoltából – akik az indiaiak megjelenése előtt
éltek ezen a földön. Ebből az ősrégi korból maradtak fenn hagyományok, a
’’Tollasok Királyáról’’ – ahogy ők leírták a madarat. Ebben az időben
még két nagy indoeurópai csoport – az ind és az iráni – egységet
alkotott és bizony az irániak legrégibb irodalmi emléke – az Aveszta –
is regél a varázslatos égi harcosról.
A ’’Tollasok Királya’’
Világrajövetele óta már sok nevet
viselt – Indiában régebben Sjénának nevezték, Iránban pedig a Szaéna
vagy Szímurgh neveket kapta.
Kutatók megpróbálták bizonyítani, hogy a Garuda madár valamilyen nagytestű madár – sas vagy sólyom – lehetett. Csakhogy az idők során egyre mitikusabb leírások kerültek elő a madárról – a valóságos, valamiféle ragadozó madár leírása helyett
Megjelenése egy ember és egy madár keveredését idézi. Ragyogó vörös szárnyai és emberi karjai is vannak. Feje emberi, ám szája csőr. Aranyszínű teste megint csak emberéhez hasonló, ám lábai karmos madárlábban végződnek.
Kutatók megpróbálták bizonyítani, hogy a Garuda madár valamilyen nagytestű madár – sas vagy sólyom – lehetett. Csakhogy az idők során egyre mitikusabb leírások kerültek elő a madárról – a valóságos, valamiféle ragadozó madár leírása helyett
Megjelenése egy ember és egy madár keveredését idézi. Ragyogó vörös szárnyai és emberi karjai is vannak. Feje emberi, ám szája csőr. Aranyszínű teste megint csak emberéhez hasonló, ám lábai karmos madárlábban végződnek.
Mindez
lehet a sámáni hagyaték – a vonások keveredése egy madárjelmezt viselő
törzsi varázslóra emlékeztet. Ám a külsőnek a mítoszokban nagy
jelentősége nincsen, hisz a madár hatalmas varázserejének köszönhetően
bármikor meg tudja változtatni az alakját – ez a leírásban, vagy képi
ábrázolásban eltéréseket okoz.
Madárnak tartják a legendák, ám
ember módjára tud beszélni – ereje viszont jóval emberfelettibb. Elbír
egy egész elefántot, sőt! Hegyeket renget meg! Ez a hatalmas erő néhány
legendában önkéntelen is megmutatkozik. Például amikor az indiai
mitológiában az óriási, szent fákra száll, súlya alatt meghajlanak a
fatörzsek, ezer ág szakad le róluk, a többi, közönséges madár fészke
pedig záporként hullik a földre.
A szóma
A szóma, egy szentnek tekintett
növény – de így hívták a belőle készült italt is, és ennek az italnak az
ünneplését, ceremóniáját. Igazából pontosan nem lehet tudni, hogy
melyik növényről van szó, hisz hatalmas és meglehetően eltérő földrajzi
területeket laktak ezek a népek, így a szent növény más-más vidéken és
más-más korszakban más volt. Ráadásul az ősi szöveg több növényre is
utal – szóba jöhet a kutyatej, a beléndek, a kender és még sok más.
Viszont nagyon úgy tűnik, hogy a szóma gomba is lehetett –
legvalószínűbben galóca.
Bármely növény is volt igazából a szent, a nedve egy ital alapanyaga lett, melynek neve szóma.
A növényt első lépésként gondosan
leszűrték, azután egy edényben más-más adalékanyagokkal – vízzel,
árpaszemekkel, teljesen megsavanyodott tejjel – elkeverték, s erjedni
hagyták. Az így nyert italok alapanyagoktól függetlenül rendelkeztek egy
közös tulajdonsággal: részegítő hatásuk volt. A szóma okozta bódulat
hozta létre e módosult tudatállapotot, melyben az ősi indek papjai
kapcsolatba tudtak kerülni az istenekkel – a valóságtól, a testüktől
elszakadva.
Mivel a szóma szertartás erős
hasonlóságot mutatott a sámánok szertartásaival, nem kizárt a felvetés,
hogy ilyen messzire visszanyúló hagyománnyal van dolgunk, ami a
kidolgozott indiai és iráni vallásoknál is régebbre, a samanizmus korába
mutat vissza.
Szintén
ősi elképzelés az is, hogy a szóma valamikor nem volt az emberek
birtokába. Kizárólag csak az istenek ihatták, s ez tette őket
halhatatlanná. Így ítélték meg az értékességét, a papok ehhez mérten
locsolták a tűzbe az isteneknek szóló áldozat során. Nyilván, hogy
amikor ez a becses ital még nem volt az emberek kezében, vágytak rá. Ám a
földiek ereje kevéske volt az istenekével szemben. Ám volt egy
segítőjük – a Garuda madár, a tollasok királya, az ég ura, a madár, aki a
teremtésben minden más madárnál előbb született meg.
A szóma elrablása
Minden erejére szükség volt a
madarak királyának, mikor úgy döntött, hogy a becses növényhez juttatja
az embereket. A szóma minden világtól távol, a megközelíthetetlen Méru
hegyen termett. Az istenek rendesen gondoskodtak róla, hogy a halandók
hozzá ne jussanak. Ám nem maradt sokáig előttük titokban, hogy mit tervez
Garuda, így a szent növény védelmére megbízták Indrát – a mennydörgés urát.
Indra seregei fegyvert ragadtak, aranyozott páncélba öltöztek és szoros
kört formáltak a szóma köré.
A küzdelem a Garuda madár
égzengető rikoltásával kezdődött, mely minden lény szívét félelemmel
töltötte el. Azután a magasból alábukó égi király csőrével és karmaival
osztotta a halált ellenségeire. Az irtózatos nagyságú, s erejű
támadásokat még az istenek sem tudták visszaverni – nem voltak képesek
huzamosabb ideig ellenállni. Véres sebhelyekkel borítottan kénytelenek
voltak hátrébb húzódni, felbontva így a védelmező kört – megnyitva a
szómához vezető utat.
A történet jelentőségét csak akkor
tudjuk teljes mélységében felmérni, ha visszaidézzük, hogy a szóma
fogyasztásából eredő eksztázis volt az istenekkel való kapcsolatba lépés
eszköze. Aki belekóstolt, megvilágosodottá válhatott, megtalálhatta az
isteneket. A szóma okozta bódulatot a felvirágzással és fénnyel
tekintettek egyenértékűnek. Így nem is vették egy kalap alá az
alkohollal, vagy egyéb hétköznapi bódító hatású szerek okozta
megrészegüléssel, amit gyűlöletes dolognak tartottak, és a hazugság
démonához vezető útnak.
Más történetek
Bizony számos más nagy szerepben
is feltűnik az indiai mitológiában. Ő az, aki a szent életű elhunyt
bölcseket a túlvilágra szállatja, máskor a tiszteletreméltó jógiknak –
vagy akár a nagy Visnu istennel – szolgál hátas állataként. időnként
bölcsek tanítójaként, vagy jövendőmondóként szerepel, ám az ősi
ellenségeivel, a kígyókkal is harcol.
Azonban kétség sem fér hozzá, hogy
a Garuda mitológia leglényegesebb története a szóma elrablása. Ugyanis a
madár király ajándéka olyan dolgot szimbolizál, ami az indiaiak
többségének ma is világnézete alapját szolgáltatja: a halhatatlan lélek
akár testtől független örökkévaló létét. A Garuda olyan eszközt adott az
emberek kezébe, mely segítségével ki tudtak lépni a külvilágból, s
átjuthatnak a megtalálhatatlan istenségekbe, és ami maga a
halhatatlanság jelképe, forrása.
Forrás:
http://afantasyfoldje.qwqw.hu/?modul=oldaltartalom=1154818
Forrás:
http://afantasyfoldje.qwqw.hu/?modul=oldaltartalom=1154818
VÖRÖS GARUDA - KHYUNG MAR
Vörös
Garuda a tűz elem egyik fő képviselője a bön és a nyingma hagyományban.
A nága kígyószellemek örök ellensége. Egy sötétvörös színű THROM
szótagból születik. Teste vörös és lángoló, ragadozó madár fején (sas
vagy sólyom) két meteoritvas szarv nyúlik az ég felé. Ez a létezés
relatív és abszolút szintjeinek kettősségét mégis benne rejlő egységét
mutatja. Feje tetején kívánságteljesítő drágakő lángol két szarva
között. Három szeme három létszférát pásztáz. Meteorvas csőrében és két
oldalra kiemelt Tardzsani fenyegető mudrában tartott kezében rögzítve
tart egy szivárványkígyót (a szellemek nyolc osztályának szimbóluma
melyeket ural) Alsó testfele madárkarmokban végződik és 12 kígyón tapos
(függőségből való keletkezés 12 láncszeme) két hatalmas vadzsra szárnya
szélesen kiterjesztve (együttérzés és bölcsesség) Testén
bodhiszattva ékszereket hord. Lángoló haja szemöldöke szájszeglete démon
leigázó hatalmának szimbólumai. Körülötte a legmagasabb bölcsesség
lángoló erőtere lobog.