Lassan vége a májusnak és én rég nem jelentkeztem új írással. A mostani sem az én érdemem, de Kiss Kunó Balázs szépen megfogalmazta helyettem is a jelenlegi érzéseimet, állapotomat. Olvassátok hát!
Annak a jele, hogy kezdesz túllépni háromdimenziós lényeden:
Nem érdekelnek már annyira az emberi kapcsolataid, nem számít annyira, ki mit gondol rólad. Nem akarsz megfelelni a világnak.
Elfogadod az időjárást, nem akarsz napos időt teremteni esőben, és
esőért imádkozni a napsütésben, mert tudod: minden úgy van jól, ahogy
van.
A postán, a kasszánál, a dugóban, a megállóban soha nem vagy ideges, hogy mikor érsz már oda, mikor végzel már.
Nem érdekelnek a világ eseményei. Nem borít ki a politikai, a világ helyzete, mert tudod, ez csak látszat.
Egyre több szépséget látsz a legegyszerűbb dolgokban, mint egy emberi arc vagy bármi, amivel találkozol.
Nem bünteted magad azokért a hibákért, amiket a múltban követtél el,
megérted, hogy ezeken keresztül kellett menned, és hálás vagy mindenért,
ami veled történt.
S annak a jele, hogy még tutira be
vagy ragadva, hiába foglalkoztál spirituális tevékenységekkel, még
mindig alapvető egyik rezgésed a félelem:
Még mindig vannak
emberek, akiknek nem tudtál megbocsátani, még mindig őrzöl haragot a
szívedben bizonyos csoportok vagy embertípusok ellen.
Még mindig vannak életedben sötét erők, sötét energiák.
Még mindig hiszel abban, hogy rossz útra is tévedhetsz, elcsúszhatsz bármiféle isteni tervtől.
Még mindig meg akarod menteni a világot, meg akarod gyógyítani az embereket.
Ha utálod a munkahelyedet
Ha ki akarsz lépni a párkapcsolatodból, de már évek óta nem teszed.
S tudom, nagyjából a fenti listába minden ember beleesik, igen, talán
igazad van. Senki sem ilyen tökéletes – mert ez nem a tökéletesség.
Én csak azt szeretném mondani neked: vedd észre, hogy esetleg becsapod
magad! A legfontosabb, hogy légy őszinte magaddal, ne ess a spirituális
materializmus csapdájába. Bár ez egy kötelező állomás, de te döntöd el,
hogy meddig időzöl benne. Lehet pár évig, vagy pár életig?
Tulajdonképpen mindegy.
Ám, ha vannak még félelmeid, ha félsz
meglépni valamit, félsz szembenézni valamit, félsz váltani: akkor tudd,
még mindig a múlt emlékei határoznak meg.
De „utána” is fogsz
félni, ne félj. :) Csak egy különbség lesz: bátran, könnyedén, gyorsan
fogsz tudni haladni a félelmeid felé, és nem fogják alapvetően
determinálni létezésedet. A félelmekben LEHETŐSÉGET fogsz látni, és nem
gátat. Ez egy belső állapot. Ez egy nézőpont. Kiss Kunó Balázs
2013.05.29. Győr, Csilla
Süt a nap, felhőtlen kék az ég, tiszta a levegő, "messzire ellátni". Csivitelnek a madarak, ők a tavasz hírnökei. Oly virtuózok ma, mint egy fúvós zenekar, akik végig masíroznak a főutcán és ébresztik a még alvókat is. Talán közölni akarnak velünk valamit? Vajon mit? Merengtem a befagyott (álló) folyó partján ácsorogva. Belélegezve a friss levegőt az agyam fogaskerekei üzemanyaghoz jutottak és ontották a feldolgozásra váró "alapanyagokat", fogalmakat. Bátorság, ez volt az első. Vajon én bátor vagyok? Eddig a pillanatig szentül meg voltam róla győződve, hogy igen. Aztán elkezdtem elemezni, lefejteni a hagyma leveleit, ahogy Shrek is a rajzfilmben. A végkövetkeztetés megdöbbentett és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a Teremtő minél több embernek segítene abban, hogy megélhessen ilyen pillanatokat és lerántva a leplet magáról, a NAP fényében meglássa csupasz önvalóját.
A BÁTOR jelentései.
Részben nemileg férfit jelöl és egyben keresztnév is, melyet eredeztetnek török-magyar, illetve héber-latinból, aki bátor szívű, elszánt, merész, ótörök nyelven hős.
Tovább keresgélve még találtam más lehetőségeket is: [bátor ómagyar: bátor < ősmagyar: bátor, batur (bátor) < sumér: batur (bátor) < bat, bad (nagy) + ur, gur (hős, férfi)].
Melléknévként a következő a "megfejtése": a veszélyek ellenére kitartó (ember), aki az élet
kihívásaival szembenéz, és az útjába kerülő akadályok ellenére kitartva
eléri a kitűzött célját; aki a határozott véleménye mellett a felmerülő
nehézségek ellenére is kiáll; aki a saját erejében bízik,
megpróbáltatásokat felvállalja, a nehézségektől nem riad vissza.
Tavaly megjártam egy zarándokutat. Az indulás előtt a testvéremtől kapott Aleister Crowley
(született: Edward Alexander Crowley, IPA: [ˈkroʊli];
1875. október 12. – 1947. december 1. angol okkultista, író, hegymászó,
költő és jógi) nevével fémjelzett Thot tarot kártya csomagból a Botok hetes, a bátorság kártyát húztam. Nem volt idő akkor ott az állomáson elmerengeni a jelentésén, de a 40 napos gyaloglás alatt igen. Jó útravaló volt, kétség kívül, hisz a kártya lap értelmezése szerint: a Botok Hetes azt jelenti, hogy támadás ér bennünket, és
vetélytársakkal, irigyekkel vagy más ellenfelekkel találjuk szemben
magunkat, akik gyakran erősebbek nálunk, vagy többségben vannak.
Ugyanakkor azt is kifejezi a kártya, hogy mégis jó kilátásaink vannak a
sikerre, mert harcunkat kedvező pozícióból vívjuk. Egyben arra is
figyelmeztet, hogy legyünk ügyesek és éberek, ne játsszuk el könnyelműen
helyzeti előnyünket. Természetesen ez a legritkább esetben jelent
tettleges támadásokat, inkább személyes világunkba való beavatkozásról
van szó, vagy azt fenyegeti valami, amit elértünk vagy el akarunk érni.
Találni még sok más értelmezést is, melyek lágyabbak, hígabbak (mint időnként a belőlünk távozó salakanyag), "bátorítóbbak", azaz félrevezetőbbek. Mit értek ezalatt? Elkényelmesedtünk a távfűtött otthonainkban, az egyre komfortosabb járműveinkbe pöffeszkedve, a kezünkben tartott, fülünkből lógó különböző elektronikai kütyüinkkel körülvéve. Távolodunk az élettől, a természettől, egyre zártabb majd más megmondja világban élünk.
Jó ez? Kinek-kinek legyen hite szerint, hisz mindenki a saját életének a kovácsa. Nem vagyunk egyformák, ami önmagában nem is lenne baj, hisz szép a színes tarka rét, de ellentétben a rét virágaival, akik békében megférnek egymással, addig a mai emberiségből kiveszni látszik a tolerancia. Köszönhető ez véleményem szerint a megosztást, hasítást, szakítást provokáló mindenkori vezető rétegnek, akik hatalmi mámorban szenvednek és önzésük mértékegysége a végtelen. Állandóságra vágynak, féltik a státuszukat, ezért mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ezt fenntartsák és az emberiség nagy részét befolyásuk alatt tartsák.
Nézz fel kérlek időnként az Égre, nézd a Csillagokat. Ők sem biliárdoznak egymással sem kedvtelésből, sem kiszúrásból. Rend, rendszer, törvényszerűség, egymásra figyelés, kölcsönhatások érvényesülnek az örök változásban, ami csak látszólag állandó. Változni kéne, tán? Változtatni? Igen! erről énekelnek ma a madarak, legyünk bátrak, egyénileg is és csoportban is és merjünk, legyen szándékunkban változtatni.
Megnéztem már többször is Szabó István kitűnő filmjét, mely a Napfény íze címet viseli. A mondanivalója időszerű és azt gondolom érdemes volna jobban odafigyelni a benne megfogalmazottakra. Van egy jelenet, amikor több ezer ember (2-3) lemerevedve áll és végig nézi egy társuk halálát, hol ott pusztán pár zsarnok fegyveres katonát kellene "kiiktatni". Gyakorlatilag emlékeztet JÉZUS keresztre feszítésére.
Az úton sok-sok nemzet embere gyalogol együtt, ahol van konfrontáció ugyan, de mivel azonos a cél segítik egymást. Gyakran egy mondat elég, máskor egy ölelés, egy ajándékba kapott csoki vagy kávé, egy mosoly, egy ragtapasz. Aki valaha is veszi a bátorságot és elmegy oda, megcsinálja, végigjárja megtapasztalhatja, hogy az emberek örülnek egymás társaságának, beszélgetnek, gyakran kézzel-lábbal mutogatva, vagy a lélek szintjén, de egyet akarnak, egy irányba tartanak és változnak, jobbá válnak, megértőbbé, elfogadóbbá. Egyet nem akar senki: háborút, széthúzást, veszekedést, korlátokat, korlátozást, félelmet.
Amit igen, az a SZABADSÁG! Bátran, kóstoljatok bele!
Fényes hétvégét kívánok!
Milyen érdekes "véletlen", ma 7-e van és én a hetes lapról a bátorságról pont ma írtam.
Csilla, Győr, 2015.02.07.
