A LÉNYEG A SZÍV!

• 

  Egy vidéki város kórházának idős otthonában elhunyt egy idős férfi.
  Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után.
  Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták:

  
  

  
   

  A fura öreg
  
  Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
  Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
  Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
  Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.
  Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
  Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
  Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
  Eltűnik mindig a zoknija, cipője…
  Kényetekre-kedvetekre átadja önmagát,
  Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
  Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
  Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!
  Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
  Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…
  Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
  Szerető fészkében egyik fiókája.
  Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
  Szerelmes társának boldog bevárója.
  Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
  Esküm emlékére, mit tartanom illik.
  Huszonöt évemmel, magam is apaként
  Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
  Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
  Téphetetlen szálak minket összefűznek.
  Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
  De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
  Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
  Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
  Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
  Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
  Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
  Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
  Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
  Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
  A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
  Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
  Ám az éltes testben ott belül fiatal
  Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
  A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
  Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
  Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
  Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
  Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
  Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
  
  Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét.
  Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!
  
  A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg… a szívünkben kell éreznünk őket!
  
  Forrás: facebook
  
  Igen! Ma favorizáljuk az ifjúságot, mert bennük hisszük a jövőt és elfeledjük a koros embert, pedig amit ő őriz, az egy élet tapasztalata, maga a bölcsesség. Lehet, hogy ismét ott kellene ülni az unokáknak a nagyik (mama+papa) térdén és hallgatni az elbeszéléseiket? Igen ám, de milyenek is korunk nagyszülői? Miről tudnának mesélni? Arról, hogy milyen jó volt a kommunizmus? Vagy a fiatalabbak arról, hogy hogyan szereztem meg az első 1millió Ft-mat? Kérdés van bőven. 
  Amit én ajánlok az ismét a cselekvés! Gyűjts közös élményeket az unokáiddal, cselekedd meg ismét azokat a csínytevéseket, amit annak idején gyermekként te is elkövettél a meleg nyarakon a nagyszüleidnél falun. Mondok egyet, ugráld szét az összegyűjtött szénaboglyát, ugorj le a szalmakazal tetejéről a nagyi esernyőjével, ami a játék végére darabokra hullik, és az imádott nagyanyád megkerget, mint Bendegúzt az Indul a bakterház című filmben. "Menekülés" közben pedig csilingelve kacagsz és boldog vagy.
  Tettél valamit, amit a felnőttek világa rossznak ítélt meg, de te tudod, hogy simán szabad voltál és mosolyt csaltál a mogorvának mutatkozó nagyszülőd arcára. Tudod, hogy Ő is emlékezett! Pont úgy, mint ez a kedves idős férfi, aki a lelkében örökké fiatal maradt, aki itt hagyta számunkra ezt a verset, amiben ott rejlik az élet örökkévalósága.
  
  2013.07.16. Győr, Csilla
  
  

ATAISZ - AZ ŐSHAZA

A történelem előtti időkben több kontinens is létezett a ma ismerteken kívül, a Földet időnként megrázó kataklizmák bizony többször átrajzolták a bolygó felszínét. A köztudatban él is néhány ilyen ősi földrész neve, vegyük hát sorba őket. A legrégebbi, amit ismerünk ezek közül, Lemúria volt.

Elhelyezkedése a mai Csendes-óceánra és Indiai-óceánra tehető, tehát egy hatalmas földrészt képzeljünk el. Nem tudni pontosan mikor kezdett el süllyedni, de i.e. 30.000 körül már biztosan víz alatt volt.

Ebből a földrészből azonban megmaradt egy jókora szárazulat, melyet ekkortól már Múnak neveztek. Bár jóval kisebb volt Lemúriánál, ám még ez is magában foglalta Ausztráliát és az egész környező szigetvilágot. Mú süllyedése valószínűleg i.e. 22.000 körül kezdődhetett el. Még mielőtt eltűnt volna a habok alatt már létezett a Föld ellenkező féltekén egy másik – talán a legismertebb – ősi földrész, Atlantisz. 

Ez tehát valahol az Atlanti óceán közepe táján terült el, feltehetően a mai Bermuda-háromszög volt a nyugati széle és kb. Kr.e. 11.540 körül kezdett el süllyedni, bár a folyamat sok éven keresztül zajlott.

A magyarság szempontjából a legfontosabb földrész azonban Ataisz. Nevét a Tórem mitológiából ismert Atya-Istenről, Ata-Isisről kapta. Szintén a Csendes-óceánon volt található, a jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak-, északkeleti csücskét. Mivel történelmünkben kiemelt jelentőséggel bírt, így ezzel a hellyel ismerkedünk meg kicsit közelebbről.

 

Az utolsó jégkorszakot megelőzően őseink a Meleg Vizek Birodalmában, azaz a mai Kárpát-medencében éltek. Ezért van az, hogy a szavárd-magyarok 2004-ben már a 21.504. év számításánál tartanak! A hirtelen beköszöntő hideg elől azonban el kellett menekülniük. Azon fejlettebb népek, akik jól értettek a hajóépítéshez – a kataklizmák következtében a Csendes-óceánból újonnan kibukkanó földrészre, Mú egykori maradvány szárazulatára - Ataiszra menekültek, csakúgy, mint néhány más nép a Pamírból, Kaukázusból, stb. Különböző törzsek éltek tehát itt, mégpedig a Fekete- és Fehér-hunok, az agabák, az úzok (a majdani pal-úzok, azaz palócok, illetve gara-úzok, azaz grúzok ősei), az indijók, a maják, a sakák (a majdani szkíták ősei), a környező szigeteken pedig az as nép (a majdani aztékok ősei). Ezen tözseknek aztán számos nemzetségük alakult ki az idők során. Már Ataiszon is éltek magyarok, ám e név mögött nem egy bizonyos törzset kell érteni, sokkal inkább egy gyűjtőfogalomról, s egyfajta szellemi minőségről van szó, melyről ezt rótták le őseink:

„A Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak. Így az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték. Ezen egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségébe tartoztak. Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket.” (1. B. Arvisura, Kr.e. 4000-4040.)

Itt sohasem volt tél, így a klíma ideális feltételeket biztosított a mezőgazdaság számára, az emberek rendkívüli jólétben éltek, hiszen a domboldalakon teraszos földművelés, míg a síkságokon csatornázott öntözéses gazdálkodás folytattak, s így minden szükséges élelmet meg tudtak termelni. A hegyoldalak erdőségeiben fakitermelés folyt, innen a rönköket a folyón úsztatták le a Hun-tóhoz, ahol a kézművesek megmunkálták azokat. Földalatti alagút-rendszereket építettek ki, melyek szinte az egész földrész területét – különösen a hegyeket összekötve - behálózták, s ezekben földalatti raktárakat is létesítettek. 

A hegyekre különböző szent kegyhelyeket építettek és itt voltak az egyes törzsek vezéri székhelyei is. A földrészt a Kékleny-hegység a Gara-zúgóval szinte kettéosztotta, mint ahogyan mai hazánkat a Duna. A folyó jobb oldali részén éltek az agabák és úzok, akik fővárosukat Kosztrómát a Hangun torkolata mellett építették fel. Ezzel átellenben terült el Dorozsma, amely a fekete és fehér hunok fővárosa volt. Fentebb, az Indus folyó feletti részen éltek a maják, indijók, valamint a Kékleny hegység feletti területen a sakák. Bár a különböző földfelszín miatt különböző kultúrák alakultak ki, ám valamennyi igen fejlett volt. Míg az agabák főként kereskedelemmel foglalkoztak, addig a hunok inkább a kézművességben, szerszámkészítésben és állattenyésztésben voltak járatosak. Ildu városában – ami egyfajta közös törzsi szálláshely volt - tartották az ötévenkénti ifjúsági vetélkedőket, ahol a győztes fiú vagy lány kiválaszthatta jövendőbelijét.

A legokosabb ifjakat az un. Tudományok várába küldték tanulni. Hitközpontjuk a Bálvány hegyen, míg tudományos központjuk az Anyahita hegyén alakult ki. A Bálványon foglalkoztak a az égbolt megfigyelésével is, hiszen a csillagok járásából némileg előre tudták jelezni a várható időjárást is. Mivel nem ismerték az évszakok váltakozását, az időt holdévekben, azaz holdtöltétől holdtöltéig számították. A Napot tekintették a legfőbb istenségnek.

A különböző törzsek időről-időre agyagtáblákra rótták a legfontosabb eseményeket, s a törzsi szellemi központokban rendszeresen összegyűjtötték azokat. Ataiszon tehát rendkívül fejlett, rendezett közösségi és társadalmi életformát alakítottak ki.

Az ősi társadalmak közül ez volt az egyetlen közösség, ahol a legfontosabb törvényeket a hun fővárosban, Dorozsmában az Öregek Tanácsa, a 24 hun törzs Vezéri Tanácsa, valamint a Fejedelmek és Királyok Tanácsa javaslatára alkotmányos pontokba foglaltak.

Kr.e. 6000-ben jött létre az igen életképesen működő KÁLL Alkotmányos Intézmény, bár ekkor még csak három pontban határozták meg az alkotmányt:

1.      A KÁLL köteles mindenki panaszát meghallgatni és uralkodni.

2.      Földmunkát végzőket cselekedetükben békén kell hagyni.

3.      Várakban dolgozó tárkányok, böszörmények békében éljenek.

A közösen választott NAGY KÁLL a három pont alapján uralkodott. Helyettese a KIS KÁLL volt, aki mindenek felett álló személy volt.

Mindannyian értettek a kézművességhez, hajóépítéshez. 24 lapátos vitorlásaikkal többször neki is vágtak az óceánnak, hiszen a fokozatos felmelegedés következtében újabb és újabb földdarabok váltak lakhatóvá, amit a népesség növekedése miatt, illetve a nem várt estleges járványok, földrengések miatt célszerű volt folyamatosan feltérképezni és nyilvántartani. 

  

Később ezeket a helyeket be is népesítették. Állatokat, növényeket vittek magukkal Ataiszból,

 s persze az otthoni kultúrát és hitvilágot is. Gyarmatbirodalmakat alapítottak a mai Egyiptom területén (Hikszosz-óm), továbbfejlesztve az őshaza kultúráját. Isteni származású uralkodóikat kúp alakú hegyek alá temették. A Mezopotámiában (Anina-óm) megtelepedettek magukat Úr népének, a rokon törzsek némelyike pedig sumírnak nevezte. De alapítottak településeket Dél-Ázsiában (Parszi-óm), sőt még a mai Mexikó (Indijó-óm), illetve Peru (Kuszkó-óm) területén is. Ataiszon közben a felmelegedés miatt egyre nagyobb lett az aszály, így egyre több ember vándorolt valamely újonnan alapított városba.

 

Kr. e. 5070 körül a Föld óriási méretű kataklizma előtt állt. Egyre több földrengés rázta meg Ataiszt is, gyakorivá váltak a vulkáni tevékenységek. A sámánok elmondták, hogy kapcsolatban léptek a Jó és Rossz Szellemekkel, akiktől megtudták, hogy Ataisz hamarosan el fog süllyedni. Az öregek tanácsa ekkor úgy döntött, hogy az eddigieknél is nagyobb hajókat építenek, s valamennyien tengerre szállnak.

Az utolsó hajók elindulását követően jött a szörnyű földrengés, tűzokádat, az özönvíz. Ezek hatására e csodálatos földrész süllyedni kezdett, s ez a folyamat kb. Kr. e. 5070-5000-ig, mintegy 70 éven át tartott. Sokan elpusztultak, de akik meg tudtak menekülni, fogadalmat tettek, hogy örökké keresni fogják az ataiszi népek megmaradt ivadékait.

 Forrás: Ataisz- Az őshaza  B.Klári
2013.0705.Győr Csilla

AZ ORION ...

Az Orion csillagkép misztériuma

Amikor őseink tudatvilágába akarunk behatolni, akkor szükségszerű a nyelv segítségét igénybe venni, valamint elsődlegesen a mitológia tényanyagát, hogy jussunk is valamire. Az egyik legérdekesebb mitológiai tényanyagot az Orion csillagképhez tartozó történetek adják.

A csillagképek látszólagos formák, az őket alkotó csillagok igen messze állhatnak egymástól, síkban nem adnak ki valódi képet. Csak a szemünk hozza a csillagokat egy síkba, képzeletünk meg formába önti a látszólagos, többnyire szabálytalan, amorf ábrákat. A csillagképek művelődéstörténeti szerepe igen jelentős, de csillagászati fontosságuk nincs, ám a tájékozódásban ma is jelentős szerepet játszanak. Az égboltozat mezőkre osztását valamikor nagyon régen végezték el őseink. Talán az asztronómia az egyik legősibb tudomány, amit csillagképek nélkül nem is lehetne művelni.


Az Orion csillagkép formája jellegzetes, könnyen felismerhető az éji égen. Voltaképpen egy emberalak, amelynek két karja van, és karjaival valamilyen cselekedetet végez. Az alak fejét a Heka, a Fi 1 és a Fi 2 csillag formázza. A Héka magyar szó jelentése Napocska vagy Nap-Háza
Hekate kis-ázsiai ősi istennő azért jelenik meg hármas alakban, három gyönyörű nő képében, amint egymás körül táncolnak, mert őseink arra gondoltak, a Hékát megjelenítő három csillag egymás körül forog
 A csillagkép két vállát a vörös szuperóriás Betelgeuse és a szintén szuperóriás Bellatrix alkotja. Érdekes módon, a nemrégiben előkerült Iszfaháni kódexben is előfordul a Betelgeuse, mint hun név. Mivel a hunok magyarul beszéltek, ezért a csillag neve magyar eredetűnek gondolható. Az biztos, hogy Bét-El Háza-Istennek, és a név többi része is jól levezethető a magyar nyelvből.

Középen helyezkedik el a csillagkép legszembetűnőbb képlete, az Orion öve, másként Jákob lajtorjája. Néha Nimrúd botjának is nevezik ezt az érdekes látszólagos képződményt. A csillagok neve Alnitak, Alnilam és Mintaka, arab nyelvből valóknak vélik a kutatók. Az Alnitak és Alnilam jelentése „gyöngyfüzér”, a Mintaka „öv” lenne. Számtalan arab szó valójában magyar eredetű, amint ezek a csillagnevek is. Alhazred, az Őrült Arab elképesztő könyvében, a Necronómiconban, számtalan szumer nevet sorol fel, köztük igen sok a magyar nyelvből való. Arról van szó, hogy az öv rejti a nagy misztérium lényegét. A csillagnevek Al-Nitak és Al-Nilam formájúak helyesen, Nyitok és Nyílás (Nyílám) értelemben. A Mintaka többszörös rendszerének neve, magyarul, a Mennyei-Táj-Kapuja. Az arabok átvették az eredeti magyar neveket, és megőrizték számunkra azokat. Mellesleg az Al-Nitak valódi hármas rendszer. Ha ezt tudták őseink, akkor a dogonok Szíriusz rejtélye eltörpül az Al-Nyitak rejtélye mellett.

Voltaképpen Nimrúd botja nem más, mint az Orion-köd. Két oldalán a két herének megfelelő csillagködök láthatóak, a Hatysa és az M 43, vagy talán az M 42. A térség rendkívüli látványt nyújt, amit kitűnő fotókon is élvezhetünk. Alul helyezkedik el a Rigel (láb) és a Saiph (Szaif, kard). A harcosnak látszó csillagkép egyik kezében pajzsot vagy íjat tart, másik kezében esetleg bárdot, bunkót, pörölyt, vagy buzogányt. Ki mit képzel a csillagképbe, azt látja.

A csillagkép nevei közül közismert és hivatalosnak tekinthető az Orion, amely név származása nem egyértelmű. Általában a görög nyelvből értelmezik a kutatók, mert Órion jelentése „hegyekben lakó”. Mivel néha Úrion alakban is írták, aminek jelentése „vizelő”, igen közel jutunk a magyar Úri-An, vagyis Égi-Úr szóalakhoz.

Ki volt Orion?

Orion a legszebb férfi a földön, aki nagy vadász. Sok mítosz tartozik nevéhez, amelyek közül az egyik szerint elvesztette mindkét szemét, de elutazott keletre, ahol a felkelő Napisten visszaadta szemei világát. Héliosz húga, Éosz (Auróra) beleszeretett Óriónba, sőt, talán még Artemisz is, a vadászat istennője, szemet vetett a hősre. Híres-neves Kilenc Vitézünk, aki különösen szép férfi, kétségtelenül azonos Órionnal. A neve is ezt mutatja, mivel az Órion is éppen kilenc fő csillagból áll. De a magyarok ősapja, Nimrúd is azonos vele, akinek a botja bizony ott van a csillagképben. Nimrúd nevének jelentése Vörös Oroszlán, ami megint nagyon sok gondolatot szülhet. Ő a nagy vadász az Úr előtt, aki megtisztította a földségeket az embereket fenyegető fenevadaktól. Az Úr el sem jött még, amikor Nimrúd már elvégezte feladatát.

Következő név a Kaszás

Azt gondolják sokan, ez a Kaszás az éji égen jár és csillagokat kaszál. Valóban, a Kaszás a halálisten, a csillagok pedig az emberek. Vezér isten, akinek a nevét több alakban is olvassák az egyiptológusok, nem más, mint Ozirisz. A görög név, Plutharkosz szerint, az egyiptomi „osz” – sok és „iri” szem elemekből áll. Sajnos, nem jöttek rá, hogy Ozirisz, a Sokszem, azonos Kilenc Vitéz mesehősünkkel, a szemek pedig a csillagokat jelentik. Vezér, Ízisz férje, a halottak lelkeit vezeti az űrön keresztül az örök fény birodalmába. Egy titokzatos Amenti ország felé mennek, ami nyugaton terül el (A-menti = Víz-menti), ez a terület pedig nem más, mint az Óvilág nyugati partvidéke, ahol a Nap is alámerül esténként az óceán vizébe. Vezér a lélekvezető. Nevében több fontos titok rejlik, amelyek közül megemlítendő a Vész és Vesz, valamint a Veszt, a halott lelkével kapcsolatos nyugat, amit az angol West (nyugat) formában őriz nyelvében.

Vezér isten

Vezér isten, amint már tudjuk, kilenc fő csillagból áll. A Kilenc szó mellett nem mehetünk el, mert igen érdekes a jelentése. Ugyanis a „kil” gyilkos, az „en” isten, a név végén a „c” lehet a régóta használt kicsinyítés, vagy esetleg fényecske. Ezért a Kilenc magyar szó a Gyilkosság Istenének Fényei fogalmat tartalmazza, ami kapcsolatban van, minden kétséget kizáróan, az Órion kilenc csillagával. A halál és gyilkosság, őseink szerint, rokon fogalmak voltak. Kétségtelenül Gilgames, és vele Enkidu is, a mítosz hatókörébe tartoznak. Vezér csak azokat a lelkeket vezeti a fénybe, amelyek életükben nem követtek el nagy bűnöket. A bűnösöket egy lélekfaló szörny felzabálja. Miután a lélek bejutott a fény országába, várakoznia kell, majd visszatérhet az emberek közé, megkezdheti új életét. Innen ered a reinkarnáció, az újjászületés tana. Vezér egy hajón viszi a lelket az űr vizein. A Vezér csillagképbe hajóznak, sok nehézséget legyőzve, ahol a lélek az Öv csillagaiban vándorol. Először az Alnitakba jut, amely valódi hármas csillag, ezért megfelel Hekate, az Alvilág istennője, követelményeinek. Ez a „kapu”. Innen az Alnilamba kerül át, majd a Mintaka, a Mennyei-Táj-Kapuja következik, amelyen keresztül belép az örök fény országába.

Aki ismeri az ősi magyar ábécé L betűjét, annak feltűnik, hogy négy vonalat felül köt össze egy összekötő vonal. Voltaképpen az L lábainak a száma három, a negyedik támaszvonal. Ez a betű a Létra. Itt van tehát Jákob lajtorjája, a létra, amelyen keresztül az ember lelke a fénybe igyekszik. A magyar ősi ábécé tele van hasonló nagyságrendű titokzatos misztériumokkal.
Az őskor emberének világképét vizsgálva arra juthatunk, hogy az bizony igen fejlett és költői volt. Robert Bauval fedezte fel az Orion-csillagkép pozíciója és az egyiptomi Gizai-piramisok közötti összefüggéseket, mint egyes könyvek állítják. Az egyiptomiak egyszerűen meg akarták építeni az Orion-csillagképet a Nílus bal partján. A csillagokat a piramisok jelképezték. Legalább öt piramist megépítettek a csillagképből, de lehet, hogy többet.

De nem csupán a Nílus partján építettek fel csillagképeket őseink, piramisokkal jelölve az egyes csillagokat. Mexikóban is felépült az Öv. Magyar kutatók figyelmébe ajánlható a Pilis, továbbá Guatemala, és valószínűleg több más terület, ahol még számtalan szenzációs csodát fognak felfedezni.
Itáliában, az etruszk magyarok mitológiájában ismert a kilenc bíró fogalma, a halott lelkének a kilenc bíró elé kell állni, és beszámolni életéről, cselekedetiről. A kilenc bíró a halott lelke fölött dönt, ha becsületes életet élt, akkor a lélek tovább élhet. Ez a kilenc bíró nem más, mint az Orion-csillagkép kilenc fő csillaga. Az etruszkban a magyar kilenc számnév kilentsz formában olvasható. Orion, Vezér, Vadász, Nimrúd, vagy ahogy tetszik, környezetében érdekes csillagképek vannak. Lábai alatt a Nyúl rejtezkedik. Közelében a Nagy Kutya a Szíriusszal és a Kis Kutya a Procyonnal segíti a Vadászt. A két kutya között az Egyszarvú csillog. A Bika szarvai veszedelmesen merednek a Tejút irányába.

Nagyon úgy tűnik, a görög mitológia töredékei, amelyek Orionról beszélnek, egy sokkal régebbi korból származnak. A más területeken is meglévő elemekből összerakható az a nagy misztérium, amely az ősi civilizáció világképének fontos része volt. Ebből világosan kiderül, hogy az ókor előtti emberek sokkal fejlettebbek voltak, valamint sokkal lenyűgözőbb világképük volt, mint azt ma hirdetik róluk.

 Forrás: facebook
2013.07.10. Csilla Tihany