KOSARAIM...

Reflexológusként munkálkodva, gyakran éreztem irigységet más szakemberek iránt, akik formába tudják önteni, láthatóvá, kézzel foghatóvá tudják tenni a munkájuk eredményét.

Irigyeltem, hogy büszkén mutogatják az új frizurájukat, ruhájukat, műkörmüket, a jutalom utazásokon készült fotókat, a házat, melyet megépítettek vagy a kertet, amiből mesevilágot varázsoltak, a festőművész barátomat,a keramikusokat és sorolhatnám hosszan a szebbnél szebb szakmákat. Most éppen a cserépkályha építőkre gondolok, mert magam is annak a melegét élvezem ezen a szürke, ködös, nyirkos téli napon.

Az én munkám "látható és élvezhető eredménye" az egészséges, boldog és kiegyensúlyozott ember, aki meglelte ÖNMAGÁT és így áldás önmagának és a  környezetének is.

Az a kemény munka, a sok ráfordított óra, nap és hét (mindkét részről-kezelt személy és therapeuta) nem látványos, nem látható, nem mutogatható, mai világunkban "korszerűtlen", nem divatos, a konzum idióták számára nem elég vonzó! Ezt csak azok tudják, akiknek erre van szíve, látása és hallása.

Arra gondoltam tehát, hogy megmutatom magam másként is. A blogírás is egyfajta alkotás és lehetőség is egyben sok-sok ember számára, aki szereti a kalandokat, a kihívásokat, az életet, aki kiakar törni a zárt világból a fényre, a skatulyából fejest ugrik az élet vizébe és elégedett boldogsággal sütteti magát az "elismerés dicsfényében", mint a kisgyermek, aki boldog mosollyal az arcán, ragyogó tekintettel néz az Ég felé.

Rajta, kövessetek, legyünk vidám, önfeled gyerekek és játszva építsünk egy szebb és jobb világot magunknak!

Kitaláltam, hogy én is létrehozok valamit. Valamit, ami használható, ami gyönyörködtet, ami örömet okoz annak is aki készíti, használja vagy adja és annak is aki éppen kapja.

A gondolatot cselekedet követte. Több, mint 1 éve tanulom a vesszőfonást. Mit mondhatnék? Imádom, élvezem, kiélhetem a kreativitásom. Oktatómnak  okozok is fejtörést, és gyakran teszi fel nekem a kérdést, mint:

- Csilla, biztosan ezt szeretnéd, nem lesz az még korai? Kérdése jogos, de én is kíváncsi vagyok, mint a kiscsibe, akinek még a fenekén a tojáshéj. Tanulni vágyom és szomjas vagyok a tudásra!
Nem tartom magam makacs embernek, legalábbis idáig azt gondoltam, de amikor megálmodok valamit, akkor bizony nem engedek a 21-ből.

Akkor lássuk az elkövetett "dolgaimat" nem időrendi sorrendben:

 

     A kosárka átmérője 22cm, magassága 16 cm.

     A tetejét "cúg" díszíti.
     Az alsó sorok fehér színű vesszőből készültek.
    
     Használható apró tárgyak tárolására, vagy aki
     amire szeretné.



 
Hasonló, mint az előző, de méreteiben keske-
nyebb és magasabb.
Itt a képen nem tökéletesen látható, de fehér és barna vesszőből fonva, mákos hatást kelt.
Dekorációja a csodálatos oldalcopf fonás. 

Az egyik kedvencem, nagyon egyedi.

 No, ő a fáskosaram a fent említett
 cserépkályha szerves része.
 Bizony nem hagyományos forma és 
 nem is kicsi. Belefér vagy 25 kg fa, a
 becipelés nehézségéből gondolom.
 Praktikus, mert nem dől és csúszik ki
 belőle a hasáb.
 Az apró fahulladék felfogása gyanánt
 bélést varrtam bele, mely most  el-
 távolításra került.

A fürdőszoba sem maradhat ki a sorból.
Fésű, kefe tartó kosárka,de a hajszárító
is belefér.

A szappantartók, eredeti házi készítésű 
szappannal.

A következő, amit megpróbálok a szappan
gyártás lesz.

folyt. köv.