190 ÉVE SZÜLETETT PETŐFI SÁNDOR

Szeretek rádiót hallgatni. Legjobban  a Kossuth,a  Bartók és a Petőfi rádió adásait kedvelem. A hullámsávok között cikázva azonban időnként ráakadok nagyon értékes és tartalmas riportokat közvetítő csatornákra is, melyek nevét sajnálatos módon még nem jegyeztem meg. Ma délelőtt is megtartottam e jó szokásomat és "hallgatóztam". Jól tettem, hisz emlékeztettek

valamire, pontosabban valakire. A mondat kb. így hangzott:

MA 190 ÉVE SZÜLETETT PETŐFI SÁNDOR.

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.?) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Közel ezer verset írt rövid élete alatt, ebből kb. nyolcszázötven maradt ránk. Németh G. Béla így írt róla: 

„Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.”

Petőfi a nép nyelvét emelte be a magyar költészetbe, közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, a formai tökélynél fontosabbnak tartotta mondandójának, gondolatainak hiteles megfogalmazását. Műveiből számtalan feldolgozás készült, élete filmek, regények, színművek ihletőjévé vált, emlékét, nevét számos közintézmény őrzi, szobra áll több magyarországi városon kívül Pozsonyban, Marosvásárhelyen, Ungváron, valamint Pekingben és Sanghajban is. 

Jelenleg nem célom Petőfi Sándor életét és munkásságát itt bemutatni és méltatni, hisz ezt sokan megtették már helyettem.

Célom viszont az emlékezés, a nem felejtés, a figyelem felkeltés!

Kívánom, hogy legyen az ő rövid élete példaértékű minden igaz szívű magyar számára, kívánom, hogy mindannyiunknak legyen belső igénye, ideje és lehetősége olvasni, szavalni, eljátszani, hallgatni és megnézni a műveit, verseit, melyek által egészséges és tiszta értékeket tehetünk magunkévá és közvetíthetünk.

                          Ne feledjük soha, hogy a jövőnk a jelenünkben gyökerezik.

Neveljük hát egymást és a gyermekeinket is olyanná, amire régi nagyjaink is büszkék lehetnek!

Bővebb ismeretanyagért ajánlom a következő oldalt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Petőfi_Sándor

Petőfi Sándor – Újév napján

Megérte ezt az évet is.
Megérte a magyar haza:
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk.
De azért még elbírja fegyverünk,
S amerre vág,
Ott hagyja fájó vérnyomát.
Ott hagyja fájó vérnyomát,
Haramja csorda, képeden!                                        
Hogy majd az ítéletnapon
E bélyeg vádlód legyen,                                         
Vádolód ad Isten színe előtt,                                    
És gyújtsa rettentő haragra őt,
Te ellened,
Ki ránk veszett fogad fened!
De mit az ítélet nekünk?
Ha lesz is az, sokára lesz!
És ami több, és ami fő:
Az Isten könyörületes.                                              
Még majd kegyelmet adna nékik Ő...
Ne várakozzunk: e vérengző
Kutyák felett
Tartsunk magunk ítéletet!                                             
Tartsunk oly vérítéletet,
Hogy elborzongjon a világ:                                             
Majd addig szorjuk rájok a
Szörnyű halálos nyavaját,
Amig hírmondonak marad csak egy,                
Hogy jaj neki,
Ki a magyart nem tiszteli!                                           
Nekünk most az isten kevés,                            
Mert ő nem eléggé kemény:
Hozzád imátkozom pokol,
Az új esztendő reggelén :
"Önsd sziveinkbe minden dühödet,
Hogy ne ismerjünk könyörületet,
Mig e gazok
Közül a földön egy mozog"                              2013.01.01.Győr, Csilla