A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia egy keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án ünnepelünk.a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál,
Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által,
valamint a Jézus által véghezvitt első csodát a Kánai menyegzőn, amikor a vizet borrá változtatta.
Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.
Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete.
Az epifánia a görög szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés". Az epifánia jelent még megnyilvánulást és látogatást is. Tulajdonképpen levonhatjuk a következtetést, hogy 3 dolgot ünneplünk egyszerre, ami mind Jézus nevéhez köthető. Összefoglalva, a születés csodája (meglátogatják a Napkeleti Bölcsek Jézust), a Kánai menyegző, amikor először nyilvánult meg, tett csodát Jézus, és amikor megkeresztelkedett. Itt azonban az történt, hogy megjelent a Szentlélek és az égi hang mely
„ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a
kiben én gyönyörködöm.” (Mt 3,11–17.)
Epifánia ünnepét a 4.században tartották meg elsőként a korai keresztény egyházak. Január 6-án először Jézus születésnapját, karácsonyt ünnepelték. E mellé vették még a fent felsoroltakat és e képpen vált Jézus háromféle evangéliumi „megjelenése”, megnyilvánulása az ünnep tanításává.
A keleti egyházak és a katolikus egyház egyaránt a vízkereszt ünnepétől szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól alakította ki ezt a hagyományát. Egy másik katolikus hagyomány szerint a
papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe
ugrottak érte.
Népszokások
Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne
legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták,
betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is
meglocsolták, hogy áldás legyen a házon. Megszentelték a
vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szent vizet hintettek. Házak
megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három
napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez egy 15.századi eredetű szokás. A 16.századtól kezdve pedig a csillagének éneklése vált az ünnep részévé.
A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya is. Ilyenkor áldást kell kérni házainkra, otthonainkra, a bennük élőkre (ember,állat, növény), hogy az elkövetkezendő évben egészség, tisztaság, békesség, alázatosság, szeretet vegyen körül mindannyiunkat. Hálaadás
Isten Anyának, Atyának és a Fiúnak (gyermek). Ez a szentháromság.
Én azt gondolom, hogy hálát adni minden pillanatban lehet. Nem mondom, hogy kell, mert ennek az érzésnek belülről kell fakadnia, mint ahogy annak is, hogy időt szánunk egymásra, meghallgatni egy szép muzsikát, megcsodálni a természetet és együtt cselekedni.
Ma reggel felébredést követően elvégeztem a szokásos jóga gyakorlatokat és kerestem valamit, valamit, ami megadja a napom alaphangulatát. Rátaláltam.
Pár évvel ezelőtt kaptam karácsonyra egy zenei CD-t. Be kell valljam, nem ismertem az előadót, sőt, senkit, aki elkövette a csodát. Se baj, gondoltam, hisz "a jó pap is holtig tanul".
Nos, nem csigázlak benneteket tovább, ő nem más, mint
YANNI. Róla többet itt: http://www.yanni.com/
Azért a lényeget ebből a cikkből is megtudhatjátok:
Yanni nem csak a zenében volt tehetséges. Tizennégy évesen már megdöntötte a görög országos férfi 50 méteres úszás rekordját. Bár ezen az úton is tovább mehetett volna, ő inkább a zenét választotta. Gyerekkorát és Görögország iránt érzett szeretetét az olyan szerzeményei azóta is „hirdetik”, mint például a "Santorini," a "Nostalgia," vagy az "Acroyali."
1972-ben a szülei biztatására Minnesotába utazott, hogy az ottani egyetemen folytassa a tanulmányait. A suli mellett helyi rock and roll zenekarokban játszott, és elkezdte kidolgozni saját zenei stílusát, amelyben a zongorát és a szintetizátort kombinálta. 1976-ban lediplomázott pszichológiából, és elhatározta, egy évet ad magának arra, hogy csak a zenével foglalkozzon.
A Chameleon nevű rock and roll zenekarban játszott, akikkel több államot is végigturnéztak. Már tudta, hogy kizárólag zenész akar lenni, így hamarosan meg is jelent első szólóalbuma Optimystique címmel.
Innentől kezdve arra szentelte minden idejét, hogy új hangzást kreáljon, új hangszereket fedezzen fel magának. Ezalatt az igazán kreatív és produktív időszak alatt két szólóalbumot is megjelentetett. Ekkor költözött Hollywoodba, ahol négy filmzenét írt és még további három lemezt adott ki. Ezek után minden évben újabb és újabb albuma látott napvilágot, és minden évben folyamatosan turnézott is, egyre több országban és egyre nagyobb helyszíneken. Minden egyes alkalommal újabb és újabb zenészt vitt magával, míg végül egy egész szimfonikus zenekarral állt színpadra. A legendás, Live at the Acropolis című koncertfilmjét 1993 szeptemberében forgatták a kétezer éves Herod Atticus Színházban Athénban. A nagy eseményt az amerikai PBS csatorna élőben közvetítette, így hatvanöt országban, mintegy félmilliárdan nézték végig. Ezek után nem csoda, hogy az ebből készült album hétmillió, a video pedig egymillió példányban fogyott el.
1996-ban újabb célt tűzött ki maga elé, amikor elhatározta, hogy ő lesz az első nyugati zenész, aki az indiai Taj Mahalban és a kínai Tiltott Városban is fel fog lépni. Mindkettő esetében óriási akadályokat kellett leküzdenie, de Yanni kitartása és türelme meghozta a gyümölcsét. Tribute című zenés videofilmje ezen a két koncerten készült. Ezt a különleges eseményt is mintegy 250 millió televíziónéző látta, bevételének egy részét pedig a zenész a Taj Mahal állagának megőrzésére ajánlotta fel.
2003-ban megjelent Ethnicity című, sorrendben tizenharmadik albumán Yanni újra felfedezte a szimfonikus hangzást, amelyet érdekes hangszerekkel kombinált, így többek között az ausztrál idgeridoo-val, a kelta hegedűvel, az örmény dudukkal és az indiai tablával. Ugyanebben az évben jelent meg önéletrajzi könyve Yanni in Words címmel, amely azonnal best seller lett a New York Times eladási listáján.
Yanni úgy érezte, egészen másfajta, új tapasztalatokra vágyik, ezért a Grammy és Oscar díjas producerrel, régi jó barátjával Ric Wake-kel megalapította a Yanni-Wake Entertainment-et, amelynek célkitűzése nem csak saját produkciók gyártása, hanem a tehetségek gondozása is volt.
- Tudtam, hogy mindig is az instrumentális zene lesz a nagy szerelmem, de új horizontok felé akartam nyitni – mesélte a művész. - Úgy gondoltam, hogy szívesen nyitnám meg az ajtókat és adnék lehetőséget fiatal tehetségeknek azzal, hogy elénekelhetik és szöveget írhatnak a szerzeményeimhez, sőt az általunk készített mozi és televíziós produkciók zenéjének készítésében is részt vehetnek. Ők lettek Nathan Pacheco, Chloe, Ender Thomas és Leslie Mills.
A Yanni Voices: Live in Concert két évvel ezelőtt óriási siker volt, amellyel végigturnézta egész Észak-Amerikát teltházas helyszíneken, többek között a legendás Radio City Music Hallban. A mexikói turnéja is hasonló kirobbanó siker volt, a turnét jelölték a neves Lunas del Auditorio Díjra is. Az album meghódította a mexikói slágerlistákat, az ebből készült DVD pedig az Amazon.com oldalon néhány héten belül kirobbanó különbséggel vezette az eladási listát.
Megjegyzés tőlem:a cikk a Zene.hu oldalról származik.
Isten Anyának, Atyának és a Fiúnak (gyermek). Ez a szentháromság.
Én azt gondolom, hogy hálát adni minden pillanatban lehet. Nem mondom, hogy kell, mert ennek az érzésnek belülről kell fakadnia, mint ahogy annak is, hogy időt szánunk egymásra, meghallgatni egy szép muzsikát, megcsodálni a természetet és együtt cselekedni.
Ma reggel felébredést követően elvégeztem a szokásos jóga gyakorlatokat és kerestem valamit, valamit, ami megadja a napom alaphangulatát. Rátaláltam.Pár évvel ezelőtt kaptam karácsonyra egy zenei CD-t. Be kell valljam, nem ismertem az előadót, sőt, senkit, aki elkövette a csodát. Se baj, gondoltam, hisz "a jó pap is holtig tanul".
Nos, nem csigázlak benneteket tovább, ő nem más, mint
YANNI. Róla többet itt: http://www.yanni.com/
Azért a lényeget ebből a cikkből is megtudhatjátok:
YANNI Görög származású zongorista, billentyűs, zeneszerző
A zenész a Földközi-tenger partjainál, Kalamatában született, középső gyermekként. Egy bátyja és egy húga van, akikkel kiskoruktól kezdve magukba szívták a zene szeretetét, hiszen a családjuk sokat zenélt és énekelt együtt. Szülei igazi görög srácként nevelték, rengeteget halászott, úszott és iskolába járt, akárcsak az összes barátja. Egy valamiben mégis más volt. Hatévesen már zongorázott, de az átlagos zongoraleckék unalmasak voltak számára. Mivel hallás után azonnal megjegyzett egy dallamot, csak az volt fontos számára, hogy megtanulja, hogyan kell ezt újra megszólaltatni a zongorán.Yanni nem csak a zenében volt tehetséges. Tizennégy évesen már megdöntötte a görög országos férfi 50 méteres úszás rekordját. Bár ezen az úton is tovább mehetett volna, ő inkább a zenét választotta. Gyerekkorát és Görögország iránt érzett szeretetét az olyan szerzeményei azóta is „hirdetik”, mint például a "Santorini," a "Nostalgia," vagy az "Acroyali."
1972-ben a szülei biztatására Minnesotába utazott, hogy az ottani egyetemen folytassa a tanulmányait. A suli mellett helyi rock and roll zenekarokban játszott, és elkezdte kidolgozni saját zenei stílusát, amelyben a zongorát és a szintetizátort kombinálta. 1976-ban lediplomázott pszichológiából, és elhatározta, egy évet ad magának arra, hogy csak a zenével foglalkozzon.
A Chameleon nevű rock and roll zenekarban játszott, akikkel több államot is végigturnéztak. Már tudta, hogy kizárólag zenész akar lenni, így hamarosan meg is jelent első szólóalbuma Optimystique címmel.
Innentől kezdve arra szentelte minden idejét, hogy új hangzást kreáljon, új hangszereket fedezzen fel magának. Ezalatt az igazán kreatív és produktív időszak alatt két szólóalbumot is megjelentetett. Ekkor költözött Hollywoodba, ahol négy filmzenét írt és még további három lemezt adott ki. Ezek után minden évben újabb és újabb albuma látott napvilágot, és minden évben folyamatosan turnézott is, egyre több országban és egyre nagyobb helyszíneken. Minden egyes alkalommal újabb és újabb zenészt vitt magával, míg végül egy egész szimfonikus zenekarral állt színpadra. A legendás, Live at the Acropolis című koncertfilmjét 1993 szeptemberében forgatták a kétezer éves Herod Atticus Színházban Athénban. A nagy eseményt az amerikai PBS csatorna élőben közvetítette, így hatvanöt országban, mintegy félmilliárdan nézték végig. Ezek után nem csoda, hogy az ebből készült album hétmillió, a video pedig egymillió példányban fogyott el.
1996-ban újabb célt tűzött ki maga elé, amikor elhatározta, hogy ő lesz az első nyugati zenész, aki az indiai Taj Mahalban és a kínai Tiltott Városban is fel fog lépni. Mindkettő esetében óriási akadályokat kellett leküzdenie, de Yanni kitartása és türelme meghozta a gyümölcsét. Tribute című zenés videofilmje ezen a két koncerten készült. Ezt a különleges eseményt is mintegy 250 millió televíziónéző látta, bevételének egy részét pedig a zenész a Taj Mahal állagának megőrzésére ajánlotta fel.
2003-ban megjelent Ethnicity című, sorrendben tizenharmadik albumán Yanni újra felfedezte a szimfonikus hangzást, amelyet érdekes hangszerekkel kombinált, így többek között az ausztrál idgeridoo-val, a kelta hegedűvel, az örmény dudukkal és az indiai tablával. Ugyanebben az évben jelent meg önéletrajzi könyve Yanni in Words címmel, amely azonnal best seller lett a New York Times eladási listáján.
Yanni úgy érezte, egészen másfajta, új tapasztalatokra vágyik, ezért a Grammy és Oscar díjas producerrel, régi jó barátjával Ric Wake-kel megalapította a Yanni-Wake Entertainment-et, amelynek célkitűzése nem csak saját produkciók gyártása, hanem a tehetségek gondozása is volt.
- Tudtam, hogy mindig is az instrumentális zene lesz a nagy szerelmem, de új horizontok felé akartam nyitni – mesélte a művész. - Úgy gondoltam, hogy szívesen nyitnám meg az ajtókat és adnék lehetőséget fiatal tehetségeknek azzal, hogy elénekelhetik és szöveget írhatnak a szerzeményeimhez, sőt az általunk készített mozi és televíziós produkciók zenéjének készítésében is részt vehetnek. Ők lettek Nathan Pacheco, Chloe, Ender Thomas és Leslie Mills.
A Yanni Voices: Live in Concert két évvel ezelőtt óriási siker volt, amellyel végigturnézta egész Észak-Amerikát teltházas helyszíneken, többek között a legendás Radio City Music Hallban. A mexikói turnéja is hasonló kirobbanó siker volt, a turnét jelölték a neves Lunas del Auditorio Díjra is. Az album meghódította a mexikói slágerlistákat, az ebből készült DVD pedig az Amazon.com oldalon néhány héten belül kirobbanó különbséggel vezette az eladási listát.
Megjegyzés tőlem:a cikk a Zene.hu oldalról származik.
Én hálát adok neki a munkásságáért, azért, aki és azért, hogy (nem személyesen ugyan,hahaha) megismertem és hallgathatom, sőt tovább adhatom nektek is, hogy ki ne maradjon az életetekből ez az élmény. Már aki szereti az instrumentális zenét.
Ma tehát "karácsonytalanítok", és megszentelem a napot azzal is, hogy együtt töltjük az időt a családdal és a barátokkal. Társasjátékozunk. Megalapozzuk a jó hangulatot és felkészülünk a farsangra, amikor együtt búcsúztatjuk a telet, várjuk a kikeletet.
Yanni zenéjét hallgatva a következő gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Címszavak, melyeket oly gyakran hallunk mostanság,de vajon értjük-e az üzenetüket?
Légy bátor! Merd megismerni magad! Merj nagyot álmodni! Légy cselekvő! Ő megtette, megteszi. Megnyilvánul, teret ad másoknak is, alázatos, összekovácsol, nemzetközi IGAZI EMBER és ZENÉSZ. Egy hangszer hangja is elbűvölő tud lenni és messzire tud szólni, de, amikor több hangszer együtt szólal meg harmóniát sugározva az más. Meghatódunk, a szívünk másként kalapál. Azt dobolja, ami szerintem minden EMBER vágya, hogy harmóniában élni együtt és csupa-csupa jó dolgot elkövetni, élvezni az élet napos oldalát. Mentesen mindenféle izmustól és tudjátok ...? Most indulok és ezt teszem.
2013.01.06. Győr, Csilla
Ma tehát "karácsonytalanítok", és megszentelem a napot azzal is, hogy együtt töltjük az időt a családdal és a barátokkal. Társasjátékozunk. Megalapozzuk a jó hangulatot és felkészülünk a farsangra, amikor együtt búcsúztatjuk a telet, várjuk a kikeletet.
Yanni zenéjét hallgatva a következő gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Címszavak, melyeket oly gyakran hallunk mostanság,de vajon értjük-e az üzenetüket?
Légy bátor! Merd megismerni magad! Merj nagyot álmodni! Légy cselekvő! Ő megtette, megteszi. Megnyilvánul, teret ad másoknak is, alázatos, összekovácsol, nemzetközi IGAZI EMBER és ZENÉSZ. Egy hangszer hangja is elbűvölő tud lenni és messzire tud szólni, de, amikor több hangszer együtt szólal meg harmóniát sugározva az más. Meghatódunk, a szívünk másként kalapál. Azt dobolja, ami szerintem minden EMBER vágya, hogy harmóniában élni együtt és csupa-csupa jó dolgot elkövetni, élvezni az élet napos oldalát. Mentesen mindenféle izmustól és tudjátok ...? Most indulok és ezt teszem.
2013.01.06. Győr, Csilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése