Már az ókorban is feljegyeztek néhány olyan "varázslót", akinek sikerült
kisebb-nagyobb tárgyakat elmozdítani anélkül, hogy hozzájuk ért volna. A kor
szellemi színvonalának megfelelően ezt vagy csodának vagy bűvészmutatványnak
könyvelték el.
Az emberek, sajnos, sem akkor, sem a mai korban nem hisznek a saját szemüknek se, ha olyan jelenséggel találkoznak, amely ellentmond a beléjük nevelt "tényeknek", tanult fizikai törvényeknek, szabályoknak.
Pedig az is tény, hogy minden korban volt néhány különleges képességű ember. Így ma is élnek köztünk ilyenek. Tibetben azonban ezt már természetesnek veszik, és "gyakorolják" is. Sőt, állítólag arra is képesek, hogy ha egyszerre sokan koncentrálnak egy közös idő- és térpontra, akkor még a sok mázsás sziklatömböt is képesek elmozdítani.
Mivel a parapszichológusok állítják, hogy a jelenség igen gyakori, és szinte minden környezetben előfordul, nem is kell a távoli keletre mennünk hasonló példákért. Igaz; a környezetünkben élő, különös adottságú emberek nem mázsás követ vagy nehéz fémtárgyat "dobálnak", pusztán az akarat erejével, inkább csak apró tárgyakat mozdítanak el a helyükről, sok esetben úgy is, hogy maguk észre sem veszik.
Ezt a távolba ható, tárgyakat mozgató erőt telekinézisnek nevezik a kutatók, és már régóta vizsgálják, miben rejlik a magyarázata. Azt állítják, hogy elég sok olyan ember él köztünk, aki hatással tud lenni a környező világra. Sőt, az sincs kizárva, hogy időnként mindenki birtokában van ennek az erőnek, amit ma már mérni is tudnak.
Angliai, amerikai és ausztrál kutatóintézetekben olyan személyeket vizsgáltak (egymástól függetlenül), akik önként jelentkeztek, mert azt tapasztalták, hogy rendelkeznek ilyen képességgel. A vizsgálat során a kutatók úgynevezett minilabort alakítanak ki: jól lezárt dobozba tárgyakat helyeznek, egyik sem nehezebb tíz-húsz dekagrammnál. A tárgyakat úgy rendezik el, hogy a legkisebb elmozdulástól villamos áramkör keletkezik, amely azonnal bekapcsol egy kamerát, amely lefényképezi, lefilmezi a további történést. Így már többször sikerült megörökíteni, hogy a tárgyak minden külső (látható vagy érthető) behatás nélkül elmozdultak a zárt térben. Kísérteties látvány, amint az éjszaka közepén a lakattal lezárt, üvegfedelű tartályban elmozdulnak a dobókockák.
A tizenhat éven keresztül tartó amerikai kutatássorozatban készült filmfelvételek alapján arra is fény derült, hogy a tárgyak mozgása összetett dolog; nemcsak véletlenszerűen történik, hanem valamiféle tervszerűség, szándékosság is megfigyelhető.
Erre több lehetséges magyarázat is van.
Az egyik a szellemvilággal hozza összefüggésbe a jelenséget. Vagyis a már nem élő de új életre készülő majdani lelkek a köztes állapotban "szellemként" tevékenykednek. Az ő állapotukban ugyanis más a fizika, tehát belenyúlhatnak a zárt térbe, vagy kívülről hozhatnak létre különféle hatást.
A másik magyarázat sokkal elfogadhatóbb, hiszen e világi: sok emberben rejlik tudatalatti képesség, s így akár álmában is képes hatást gyakorolni a környezetére, anélkül, hogy tudna róla, vagy ezt akarná. Bár a minilaborban lezajló mozgások valamiféle tervszerűségről árulkodnak, a tudósok még ezt is a tudatalattinak tulajdonítják.
A kutatások mostani szintjén azonban nem tudható, hogy valójában miről is van szó. Mennyit érnek ezek a kutatások és miért nem fogadják el az eredményeit az úgynevezett "hivatalos" tudomány berkeiben. Ettől függetlenül azonban a tény azért tény marad: a telekinézis létezik, és talán egyszer a megcáfolhatatlan hivatalos magyarázatát is megtalálják.
Nemere István
Forrás: (Tvr-hét 1997/26)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mikro- vagy makroszinten is értelmezik; a makroszintű megjelenhet mozgatás, emelés, rázás, rezgetés, forgatás, hajlítás, törés vagy más hasonló formában.
Mikroszintű behatás esetén történhet:
-
- az anyagrészecskék természetes rezgésének felgyorsítása vagy lelassítása, ami az anyag melegedésével vagy lehűlésével jár. A hőmérséklet emelése akár az anyag gyulladáspontját is elérheti (néha pirokinézisnek nevezik). A hőmérséklet csökkentését néha kriokinézisnek nevezik.[2]
- levitáció, lebegés (a levegőbe való emelkedés külső eszközök, és ismert fizikai hatások használata nélkül).[3]
A jelenséget eleinte szellemek, angyalok, démonok, elhalt lelkek közreműködésének tulajdonították. A 19. században jellemző elfoglaltság volt az ún. „asztaltáncoltatás”, amit egy közvetítő, ún. „spiritiszta”, vagy „médium” vezetett. A folyamat célja nem a telekinézis volt, hanem általában az elhunytaktól akartak megtudni valamit, akik a résztvevők hite szerint az asztal (vagy más tárgyak) mozgatásával, „kopogással” közölték a válaszokat.
Szómagyarázat
A telekinézis szót (a görög τῆλε + κίνησις szavak összetételéből származik, szó szerinti jelentése „távolmozgatás”) Henry Holt könyvkiadó használta először[7] olyan mozgatásra vonatkozóan, ami nem jár közvetlen fizikai érintkezéssel, és nem magyarázható meg az ismert fizikai hatásokkal. Leglényegesebb tulajdonsága, hogy az elme közvetlen hatását tételezi fel az anyagra.[8]Tudományos értelmezés, kutatás
A tudomány jelenleg nem tudja értelmezni és megmagyarázni, mert a jelenség ellentmond néhány alaptörvénynek. Ilyen például a termodinamika 2. törvénye és a lendület megmaradásának törvénye.A jelenség azonban tudományosan elfogadható körülmények között kutatható. Ezek közül példaként néhány:
- lezárt üvegburában lévő fémszálra rögzített test elfordítása
- kellően ismert, véletlenszerű folyamat, például véletlenszám-generálás befolyásolása úgy, hogy a keletkező számértékek a matematikailag kiszámítható szóráson kívül essenek
2013.02.23. Győr, Csilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése